Az Orosz Föderáció visszérit kezeljük. Oroszország közigazgatási beosztása – Wikipédia
Tartalom
Az Oroszországi Föderáció tagjainak élén a kormányzó áll, akit helyben választanak, de az elnök jóváhagyása kell kinevezéséhez. A tagok két-két képviselőt küldenek a Szövetségi Tanácsbaaz orosz parlament felsőházába. Valamennyi szubjektum kóddal rendelkezik, amelyet a rendszámtáblákon is feltüntetnek hasonlóan Franciaországhoz vagy Törökországhoz.
A felsorolásban ezek a kódok szerepelnek.
A területi beosztás kialakulása[ szerkesztés ] Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság OSZSZSZK közigazgatási területi beosztását -től kezdve folyamatos reformok sora alakította 40 éven át, attól kezdve viszont nagyfokú stabilitás jellemezte.
Ezeken kívül 5 autonóm terület tartozott valamely határterülethez és 10 autonóm körzet valamely határterülethez vagy területhez.
Oroszország
Az Oroszországi Föderáció ban elfogadott alkotmánya a status quo alapján állt, a fennálló területi egységeket ismerte el Az Orosz Föderáció visszérit kezeljük újonnan létrehozott Föderáció alanyaiként, figyelembe véve, hogy ben az egykori Csecsen-Ingus ASZSZK kettévált Csecsen és Ingus köztársaságra.
Ezt követően egyetlen határkiigazításra került sor ben: az Ivanovói területtől a Nyizsnyij Novgorodi területhez került a Volga balpartján fekvő Szokolszkojei járás.
A területi változásoknál jelentősebb volt az egyes egységek státuszában bekövetkezett változás, mely az alábbiak szerint alakult.
Kisebb-nagyobb arányban nem-orosz nemzetiségűek lakják őket, ezt rendszerint elnevezésük is tükrözi, bár a legtöbb ma már orosz többségű.
A ben egyoldalúan annektált Krím-félsziget - Szevasztopolt és környékét kivéve - szintén köztársasági státuszban csatlakozott az Orosz Föderációhoz.
