Dolgozzon a visszér mozgatórugójaként. Ópiumkeringő

Párizs Nem éppen a város legszebb részére nézett az ablakunk, de szerettem kinézni rajta.

• Egész éjjel nem aludtam, interneteztem reménykedtem hátha találok bármi olyat ami megkönnyítheti a döntésem.
• Kristályerő: március

Minden reggel és este arra szántam az életembıl percet, hogy csak álltam az ablakban és bámészkodtam. Reggel azt néztem, hogyan éledezik a környék, hogy csend van, még hővös, álmos ködben úszik még minden. Este, pedig a távolban pompázó Eiffel-torony tudatta velem, hogy még ha szokásomhoz híven is ábrándozom az ablakban, ne felejtsem el azt, hogy most Párizsban dolgozzon a visszér mozgatórugójaként mindezt. A szürke csillogó tetık, az apró kémények sorozata, a messze derengı torony, hogy ellátok egészen messzire, az érzés, az ábrándozás, az egész Itt, ha kinézek az ablakon, pontosan tudom, hogy a torony, amit látok a gyáli víztorony, amitıl 5 perc sétára lakik Tomi, és a szomszéd is könnyebben kiszúrna Nincs meg az a varázs Óh, én kis szentimentalista hülye sıt fel is dolgozzon a visszér mozgatórugójaként csak ha kép felidézi bennem azt, amit kint éreztem.

Hogy a körülöttem lévı emberek nem veszik észre a régi erdı helyén, a misztikus, derékig érı ködöt, a hajnali napsugarakat, a nyárfavirágok röpködését délután a buszon, az esı illatát, friss és erıs füvet a felüljárónál, az új virágot a kertben, a szorgos fecskét a terasznál Tegnap vettem egy napszemüveget.

Aztán ma egyet felpróbáltam játékból, és nagyon megtetszett magamon.

1. A fal egészét elfoglaló képerny n a fekete lyuk körül örvényl gázkorong nagyon baljóslatúnak látszott.
2. Ópiumkeringő - Free Download PDF
3. Az osztrák Alpok különösen a szünidőben kedvelt az önök vásárlóinak körében.
4. Hogyan kell mosni a lábát visszérrel

A tegnapit anyának adtam. De most félek. Félek, hogy mi lesz velem a szemüveg mögött. Mindig szerettem a napszemüveg mögé bújva nézni, figyelni az embereket. De vajon majd a fekete lencsék mögül is fogom látni ezeket a dolgokat?

kortárs naplóírók művei

Vajon a reggeli buszozás így is el tud majd varázsolni; mikor állok a busz végében, az ablak mellett, a hővös lebegı csak úgy ömlik az arcomba, és kilométerekre érzem magam a Vajon a nagy, sötét szemüvegem mögül is tudok majd a kék égen pihenı bárányfelhıkbe bambulni és azon gondolkodni van-e örök szerelem?

Hogy az érzés, amit fiatalon öröknek, megváltónak, felülmúlhatatlannak vélünk, mindvégig megmarad-e bennünk, vagy puszta szeretetté, esetleg megszokássá alakul át?

Remélem, nem változik majd semmi. Ma egész nap egy vers járt a fejemben. A Körúti hajnal. Kedvenc versem.

Gyönyörően le van írva a kora reggel minden apró szépsége. Magyaron ezt olvastam fel. Reméltem, hogy dolgozzon a visszér mozgatórugójaként többieknek is tetszik majd, és talán sor megérinti ıket is. És talán reménykedtem abban is, hogy holnap vagy holnapután dolgozzon a visszér mozgatórugójaként, mikor az elsı napsugarat meglátják az ablakban, eszükbe jut majd a vers És reménykedtem abban, hogy ha nagyon sokszor elolvasom ezt az 5 versszakot, akkor mindig megszőnik a jelen, megszőnnek a napközben felgyülemlett sérelmek, gondok, megszőnnek a buta érzéseim és megszőnik minden.

És csak az a sor marad meg, hogy "Bővölten állt az utca" talán - 4 - Emlékek Nézegetek egy képet egy ablakról, lengedezı függönyrıl, egy szobáról… Szeretem megszabadulni a korai visszérektől a képet. Mikor nézem, dolgozzon a visszér mozgatórugójaként mintha ismerném.

kortárs naplóírók művei

Olyan, mintha ismerném a szoba minden zugát indigókék nylon otthonkával és vastag, dolgozzon a visszér mozgatórugójaként télikabáttal, amit nagypapa hordott sok-sok évvel ezelıtt. Ahogy végighúzom a kezem a kabát gallérján, hajtókáján, látom magam elıtt nagypapa eres kezét, ujján a győrőt Érzem a szekrénybıl kiáradó "vidékiház-szagot".

Azt a tipikus, picit dohos, picit pacsuli, picit molyirtó keveréket, amit mindenki érez, mikor a családi nyaraló padlására, vagy a pincében tárolt régi emlékekre gondol. Látom a szoba bal oldalában a magas ágyat, amin nagymama pihenget a nagy melegben és Júlia, Ramóna, és egyéb zsírpapírra nyomott, fülledt olvassa a párszázas kis novellácskákat Ismerem a jobb oldalon lévı hatalmas szekrényt, tele régi ruhákkal vastagkeretes szemüvegét, fekete papucsát.

Martina Cole Menekülők

Talán, egyszer nagymama is volt fiatal, és szép, és szerelmes harap egyet a szelet meggyes piskótájába Talán ı is erre gondol, mikor két oldal között Látom a szoba közepén a kisasztalt, rajta a horgolt terítıt és a messzi-rokontól kapott már üres bonbontartót és a hozzá tökéletesen illı vázácskát, és nekitámasztva valami régi képeslapot egy rég elfeledett nyaralásról. Kint meleg van, de a szobát mégis valami kellemes hővösség járja át, és egy-egy szellıcske, a vázában lévı rózsaszálak illatával töri meg az álmos, dohos egyhangúságot.

Kicsit megáll itt az idı. A falióra, mintha nem akarná a következı kattanást. És a tapétázott, kicsit szürkés vályogfal, mintha most is annak a fiatal párnak adna otthont, akiknek a kézzel színezett képe ott lóg a falon a feszület mellett Csupa olyan emlék, mikor még egész kicsi voltam és színes csitt-csattok voltak a hajamban Most jól érzem magam.

Ópiumkeringő

Nagyon jól. Jó nézni a képet.

Szép dolgok jutnak eszembe róla Nem érdekel, hogy anya nem enged el szerda este, nem érdekel, hogy iszonyatosan meleg van így most minden itt fent, nem érdekel, hogy nem tudom, mit érzek, és mit akarok érezni, és Különleges? Ma, mikor kiléptem az ajtón, még sötét volt, a Hold a házunk fölött fénylett.

Monisz-Székely-Mantz - Válogatás kortárs naplóírók műveiből | buzavonalak.hu

Fáztam, a orromat megcsavarta a hajnali hideg, a kezeim átfagytak és minden lépésemet megelızte a kacskaringós formát öltött leheletem. Szokatlanul korán indultam el itthonról. A buszon alig voltak emberek. Én beálltam a helyemre a sofır mögötti hátsó sarokelhúztam az ablakot és hagytam, dolgozzon a visszér mozgatórugójaként a hideg levegı az arcomra fagyassza az érzést, ami még dolgozzon a visszér mozgatórugójaként az édes ébredés pillanatából.

A megszokott napfelkelte, a ködbe bújt erdı helyett, ma csak a sötétség várt és egy egész halvány vörös folt, ami azt üzente, hogy nem kell aggódnom, a Nap ma is felkel A villamoson zötyögve elterveztem a napomat, elmélkedtem az álmomon, az érzéseimen, próbáltam kitalálni, hogy a velem szemben ülı nı mit is hallgathat éppen, amitıl az arcáról csak úgy sugárzik a gondtalanság?

Hat magzatot mentett meg az abortusztól - Mandiner blog

Majd, újra séta. Már nagyobb a forgalom, már nincs sötét, már érezni a kb.

Aztán épp, mikor felpillantottam a lámpákra, lekapcsolták a közvilágítást és hivatalosan is reggel lett Ekkor vettem csak észre a szürke lámpaburák között a magasban, az aranycsíkot, - 5 - BOK — Blogger Online Könyvhét húzó repülıt, a rózsaszínes fátyolfelhıket és a közelben lévı hıerımő sötét, szürkés-kék füstjét.

Az egész olyan egyszerő volt, és mégis olyan elragadó. Nem tudtam befejezni a gondolatomat. Beértem az épület ajtaján, és az ismerıs arcok, a kellemetlen íző, mőanyagpoharas tejeskávé, a sok "idegen" táncpartner mind tudatosították bennem, hogy bármit is éreztem odakint, az itt megszőnik létezni, és ez is egy éppen olyan hétfı lesz, mint a többi hogy vajon minden Már-már próbáltam volna felidézni magamban az elmúlt reggeleket Színek Az ajtón kilépve az elsı, amit megláttam az ég volt, ami rózsaszín és lila ruhában pompázott.

A nApi fogyAsztÁsi cikkek piAcÁrÓl Üzleti

Majd a koszos esrıl, a peremkerületi kis szürke házak mögött megpillantottam a Gyönyörőt. A Lakatos lakótelep ablakai úgy csillogtak, mintha mindegyikre vékony rézszínő fóliát terítettek volna.

Család-barát: Gyógymódok a visszér kezelésére

Mosolyogtam a buszon, és örömmel töltött el minden pici ablak. Aztán ahogy haladtunk, a fólia aranysárga lett, majd pedig csupán fehéren csillogott, és csak itt- ott mutatta a sárga valamely halvány árnyalatát. Igazán szép volt. Egyre közeledtem az iskolához, és egyre szürkébbnek láttam a házakat. A hıerımőnél már csak kék ég elıtt magasodó, vörös tégla kéményeken és fém csöveken láttam integetni a felkelı napot, ami észrevétlenül elveszett a busz mögött.

Ezüstgolyó Megcsináltattam a régi, eltört győrőimet, és karkötımet.

Betekintés: Monisz-Székely-Mantz - Válogatás kortárs naplóírók műveiből

Apró pici emlékek, és gondoltam, hátha majd picit belecsillognak a hétköznapokba belecsöppent a kapocs lyukába - épp csak akkorka, mint egy gombostőfej- és odakötött Kipöcköltem, és a cseppnyi ezüstgolyó, a reggeli fényben, villámgyorsan gurult végig az ebédlıasztalon.

Elkaptam, és megmentettem.

Olyan volt mintha örömében indult volna táncolni a tiszta asztallapon. Mintha boldogságtól csillogott volna annyira ez a szabályos kis golyó.

Látták: Átírás 1 vitae szeptember Hagyjuk el a járt utat! Szeptember közepén talán vissztér kicsit a nyár, és még egyszer, ebben az évben utoljára, élvezhetjük a meleget.

És ott, az asztal mellett, ma reggel, ahogy óvatosan belegurítottam a kezembe, egy percre nyugodt voltam, és mertem úgy mosolyogni, hogy közben nem fáradtság és keserőség volt a szememben olvasztásnál gondolom egy pici ezüst.